Az egykezes labdafogás

Az egykezes labdafogásnál (1. kép) a kis-és hüvelykujj szorítják a labdát, a többi ujj „csak” támaszt, biztosít. A labdát markolni kell, hiszen ez a biztonságos továbbítás és az erőközlés egyik fontos feltétele. A labda annyira feküdjön bele a tenyér árokba, ami még nem korlátozza a dobókar csuklójának mobilitását. Kisgyerekeknél először javasolt, hogy tenyérbe simuló, támasztott fogás. A labda kifele – hátra fordítását 2-3. osztályban érdemes már megkövetelni.

A kétkezes labdafogás

A kétkezes labdafogás (2. kép) a labdabirtoklás biztonságosabb módja, melyet általában kezdő játékosok alkalmaznak. A nagyobb védelem érdekében a kezek a labda két oldalán helyezkednek el oly módon, hogy a nagyujjak egymás felé mutatnak. A labdát nagyrészt az ujjak tartják lazán a kézben, míg a tenyér csak érinti azt.

Hibás, amikor a játékos csak az ujjhegyével fogja a labdát, mert bár a passzolásnál nem jelent hátrányt, ha lőni akar, jelentős energiavesztés jön létre, mivel az erőt nem tudja a labda tömegközéppontjába közölni.

Ebben a korosztályban a labdás ügyesség fejlesztés egy folyamatosan visszatérő és bővülő képzési anyag, amelyben a cél, hogy a labdát a gyerekek ellenőrzés alatt tudják tartani, képesek legyenek folyamatosan birtokolni és saját szándékuk szerint végezni különböző játékos gyakorlatokat.