A játék jellegéből adódóan a támadók és védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. A támadók a kapura törés során testi erejüket is igyekeznek kihasználni a minél kedvezőbb lövőhelyzet kialakítása érdekében. Míg a védők testüket a támadó mozgásirányba helyezve, azok útjának fizikális blokkolásával igyekeznek meghiúsítani az ellenfél gólhelyzetbe kerülését, illetve támadótevékenységének kibontakozását. Ezen apró ütközetek, párviadalok eredménye jelentősen befolyásolja a mérkőzés végeredményét. Nagyon fontos a jó ütközési felület kialakítása, a védő súlypontjának optimális elhelyezkedése és az időzítés.

Az ütközés a támadó- és védőjátékos testtel és végtagokkal történő dinamikus találkozása, a szabályok által megengedett módon. Meglehet az a technika a játék során számos változatban lelhető fel, az ütközés alapesetének az a játékszituáció tekinthető, mikor a játékosok szemtől szemben találkoznak a talajon (1. kép), illetve a levegőben. Ez utóbbi technika lehetőséget ad a védőjátékosnak a levegőben kapura lövő támadó feltartóztatására. Az előkészítő mozgás ez esetben oly módon változik, hogy a védőnek viszonylag kis helyen, apró lépésekkel kell felkészülnie egy dinamikus felugrásra. A jó technikai végrehajtás kulcsa a felugrás helye és az ellenféltől való távolság jó megválasztása valamint a tökéletes időzítés. Ebben a korosztályban szinte csak az elsőként említett talajon való ütközési formával találkozhatunk, a levegőben való ütközés az idősebb korosztályok védő technikai eleme.